magyarfutball.hu

A KAC-ban kezdte labdarúgó pályafutását, majd (ennek jogutódában) a Bp.-i Honvédban játszott (támadó) jobbfedezetet. Tagja volt az 1949–50., 1950., 1952., 1954., 1955. években bajnokságot nyert Bp.-i Honvéd labdarúgó-csapatának. Szerepelt a XV. helsinki olimpián (1952), olimpiai bajnokságot, Európa-kupát (1948–53) nyert, az Angliát Londonban 6:3-ra (1953), Bp.-en 7:1-re legyőző, a berni labdarúgó világbajnokságon 2. helyezett, az ún. aranycsapatban. Az 1950-es évek első felében a világ legjobb jobbfedezetének tartották. A m. labdarúgók közül egyedül ő volt 100-szoros válogatott (1947–62), ez idő alatt 11 gólt rúgott. A Bp.-i Honvéd szakosztályvezetője, utóbb edzője, majd a m. válogatott szövetségi kapitánya (1974–75) volt.
2002 májusában az MLSZ az 1956. február 29.-i Budapest-Bejrút találkozót hivatalos válogatott mérkőzésnek ismerte el, így eggyel növekedett Bozsik válogatottságának a száma.

1950-57-ben országgyűlési képviselő, honvédtiszt, 1950-től százados. 1956-57-ben részt vesz a Honvéd illegális dél-amerikai turnéján, ezért 1957-ben megfosztották katonai rendfokozatától és kitüntetéseitől, továbbá lemondatták képviselői mandátumáról is. 1996-ban posztumusz honvédezredessé léptették elő.
1986-ban csapata, a Kispest stadionját róla nevezték el.