magyarfutball.hu

Az alapítástól az első profiliga elindulásáig (1899-1926)
Szegeden 1899 május 22-én alakult meg a piros-fekete színű SZAK, azaz a Szegedi Atlétikai Klub, az első hivatalos futballmérkőzést pedig 1902 június 27-én rendezték meg a SZAK két csapata között, amelyet 1500 néző előtt végül az első csapat nyert meg 1-0-ra. Ekkoriban a "Magyarország Labdarúgó Bajnoka" címért még kizárólag fővárosi együttesek számára írták ki, az első vidéki bajnokságok csak viszonylag későn, 1907-ben indultak el. A SZAK a Déli Kerületi Bajnokságába nyert besorolást, ahol egyre jobb teljesítménnyel vétette magát. Közben egy fontos dátum az egyesület életében 1912, amikor a gazdag mecénás, Bástyai Holtzer Tivadar jóvoltából elkészült az új, akkoriban igen modernnek számító SZAK pálya Újszegeden, a mai Kisstadion helyén. A folyamatos fejlődésnek köszönhetően a SZAK 1919-20-ban, 1920-21-ben, 1921-22-ben és 1922-23 tehát zsinórban négyszer nyerte meg a Déli Kerületi Bajnokságot, sőt az 1921-22-es szezonban a Pécsi SC (1-0), a Pestlőrinci AC (5-1) és a DVTK (5-2) legyőzésével a Vidék Bajnoka címet is megszerezte a Szegedi AK, amely ekkoriban tehát az ország legjobb vidéki futballcsapatának számított. Ezekben az években a Szeged nemzetközi szinten is sikereket ért el. 1922 nyarán egy csehszlovák túrát 5 győzelemmel és két döntetlennel zárt, 1923 elején Olaszországban pedig 4 győzelmet (egy ízben Róma válogatottját is megverte a SZAK 5-0-ra) és 2 vereséget szerzett a Szeged. 1924-ben és 1925-ben pedig Jugoszláviában vitték diadalra a piros-fekete színeket. Közben itthon is folytatódott a sikersorozat, hiszen 1924-25-ben, és 1925-26-ban is a SZAK diadalmaskodott a déli bajnokságban. Érdekesség, hogy ekkor már a csak pesti csapatok számára kiírt központi bajnokság első két helyezettje arra volt kötelezve, hogy kieséses rendszerben kihívja a vidéki bajnokokat. Ekkor még a Szeged nem tudott komoly sikereket elérni az országos nagydöntőben, nem úgy az első profi bajnokság kiírása után.

Az első országos profibajnokságban való elindulástól a Szeged SC NB I-től való búcsújáig (1926-1991)
1926-ban az MLSZ kiírta az első összevont országos profibajnokságot, amelybe a nyolc budapesti együttes mellé két vidéki csapatat, a Szegedi AK-t és a Szombathelyt is besorolták. A két vidéki gárdát nemcsak mint kiváló képességűeket, hanem mint anyagilag legjobban támogatott együtteseket vették számításba a legmagasabb szinten. A Szeged ezt az anyagi biztonságot Bástyai Holtzer Tivadarnak köszönhette, ezért hálából a csapat felvette a Szegedi Bástya nevet. A szezon első mérkőzésén 1926 augusztus 29-én a Szeged az újszegedi pálya zsúfolt lelátói előtt 4-2-arányban megverte a Nemzeti SC-t, de néhány héttel később az akkori bajnok Ferencváros is kapitulált Szegeden (3-1). A szezon végére a Szeged a 7. helyet szerezte, meg amely helyen a következő idény végén is maradt. A Bástya korszak legjobb helyezése az 1928-29-ben elért 5. hely volt. A következő évben ugyan csak 8. lett a csapat, ám ekkor bejutottak a Magyar Kupa döntőjébe, ahol 5-1 arányú vereséget szenvedtek a Debreceni Bocskaitól (az elődöntőben Szeged - Sabaria 3-2). Az 1930-31-es szezon már egy korszak végét jelentette a szegedi labdarúgás addigi történelmében, hiszen a Szeged 11. lett és végül a Miskolci Attilával vívott osztályozó során (3-1, 1-4) kiesett a Profi Ligából. A Bástya kiesését a mecénás sem nézte tétlenül és teljesen beszüntette az anyagi támogatást a klub felé.

A bukás után a klub gyorsan magához tért, és immár Szeged FC néven 2. helyen végeztek a másodosztályban és a Budapest Vasassal vívott osztályozó során magabiztosan kerültek vissza az élvonalba. Még egy újdonság volt, hogy innentől kezdve a klub játékosai paprikavörös mezben léptek pályára. A csapat újoncként magabiztosan maradt bent a Profi Ligában (1932-33), és ebben az évben az évben az 1930-as ezüstérem után újabb sikert értek el a Magyar Kupában, hiszen bronzérmet szereztek. Aztán az 1934-35-ös szezon meghozta az addigi legnagyobb sikert, hiszen a paprikavörös csapat a 4. lett, és így indulási jogot szereztek a az 1935-36. évi Közép Európa Kupában, ahol a mezőny egyik legjobb csapatát, a Slavia Praha-t kapta a gárda. Az első mérkőzést 1935 június 16-án, 5000 néző előtt magabiztosan nyerte meg a vendég csapat, a visszavágón azonban hatalmas meglepetésre 1-0 arányban nyert a Szeged FC 10 000 néző előtt a prágai stadionban.

A következő években a Szeged folyamatosan az NB I (1935-től így hívják az első osztályt) középmezőnyében szerepelt, aztán 1939-40-ben csúcsbeállítással ismét 4. lett.
A folyamatosa előrelépésnek, fejlődésnek aztán meglett az eredménye, hiszen, 1940-41-ben, a szegedi futball eddigi legjobb eredményét érte el a szegedi csapat. A szezont egy érdekes fúzió előzte meg, hiszen egyesült a profi Szeged FC és az amatőr SZAK (a Bástya megalakulásakor ugyanis a SZAK megtartott az alsóbb osztályokban egy amatőr csapatot is), és Szeged AK néven folytatták a küzdelmeket. A nagyszerűen sikerült szezont a SZAK 14 győzelemmel, 4 döntetlennel és 8 vereséggel zárta, 32 pontot gyűjtve. A bronzérmes gárda legtöbbször ebben az összeállításban játszott: Tóth György, Szabó, Raffai, Ladányi, Baróti, Bertók, Bognár, Kisutzky, Kalmár György, Mester, Nagy Antal. Mellettük gyakran játszott még: Polyák, Marosi, Lukács, Török, Lakat és Harangozó. A következő szezonban (1941-42) a SZAK továbbra is a csúcson maradt, sokak szerint játékerejét tekintve ez volt minden idők legjobb szegedi futballcsapata, amely a bajnoki címre is esélyes volt. Ennek ellenére a végelszámolásnál csak a 4. helyezett lett a csapat, köszönhetően pl. annak, hogy a csapat a szezon során 7 büntetőt is kihagyott, ebből 6 büntető pontot ért volna, plusz 6 pont pedig a SZAK bajnoki címét is. Ebben a szezonban több kiütéses győzelem is fűződik a pirosak nevéhez, pl. az Újvidéket 9-2-re, városi rivális Szegedi Vasutast és a Kolozsvárt 8-1-re, a MÁVAG-ot 6-2-re, a Fradit pedig hazai pályán 5000 néző előtt 5-0-ra verték meg. Végül, de nem utolsósorban említsük meg azt is, hogy ebben az idényben a SZAK egyik futballistája, Kalmár György lett az országos gólkirály, 35 góllal.
A nagy sikerek után óriási zuhanás és kiesés következett, majd ismételt feljutás az NB I-be. A II világháború után ismét egy igen sikeres szezon következett, hiszen 1945-46-ben 4. helyen végzett a Szeged AK. A következő években változó sikerrel szerepelt a gárda, majd 1948-49-ben egy évre ismét búcsút mondott a gárda az élvonalnak, immár 3. alkalommal. A búcsú azonban most sem volt hosszú, hiszen az - immár Szegedi Szikra Munkás Torna Egylet (SZSZMTE) névre keresztelt - szegedi együttes nyerte az NB II Déli csoportját. Az 1950-es őszi egyidényes NB I-es bajnokságban még ezen a néven szerepelt a szegedi csapat, aztán 1951-es szezont már Szegedi Petőfi néven kezdte meg. Sporttörténeti kuriózum, hogy ebben az idényben a nagy múltú Szegedi Petőfi mellett a SZEAC egy másik jogelődje, a Szegedi Honvéd is az élvonalban szerepelt.

Röviden annyit a honvéd csapat történelméről, hogy a behívásoknak köszönhetően, 3 év alatt szinte a nulláról jutottak fel az NB I-be és ott át is vették a városi hegemóniát, hiszen 1951-ben a Petőfi kiesett az élvonalból, a Honvéd viszont a maga 10. helyezésével bentmaradt. (a két egymás elleni mérkőzés eredménye: Petőfi-Honvéd 2-2, Honvéd-Petőfi 0-2). Ezt követően a SZAK (a Petőfi nevet hamarosan eltörölték és visszakapta a csapat a tradicionális nevét), már sohasem jutott vissza a legmagasabb osztályba, a következő negyedszázad alatt az NB II-ben, majd az NB III-ban és a megyei osztályban szerepelt a piros-fekete csapat.

Erre a szezonra készült el a Honvéd számára az új stadion Felsővárosban (a mai Felső-Tisza parti Stadion), amelynek nyitómérkőzése a Ferencvárosi Kinizsi elleni bajnoki volt (2-1), a Petőfi ill. később a SZAK pedig továbbra is Újszegeden játszotta a mérkőzéseit.

A Szegedi Honvéd sem volt túl hosszúéletű, hiszen az 1953. évi NB I után a Honvédelmi Minisztérium erőszakosan megszűntette a csapatot, a helyére pedig az alacsonyabb osztályban szereplő, egyetem által támogatott Szegedi Haladást (1921-ben alapították KEAC, azaz Kitartás Egyetemi Atlétikai Klub néven) hozták fel az NB I-be. Ekkor történt meg a klub színösszeállításában is a nagy váltás, hiszen az eddigi piros-fekete ill. piros színek helyett a kék-fehér lett a klub új színe, mivel ez volt a KEAC tradicionális színe.

Az egyetem által támogatott csapat pár évig adós maradt a jó eredményekkel, hiszen többször is kiesett a csapat. Aztán az 1959-60-as bajnoksággal vette kezdetét egy új sikerkorszak, hiszen az ekkor már Szegedi EAC (1957 óta) névvel szereplő gárda előbb 8. lett, majd 1960-61-ben már 6. A máig is fennálló nézőcsúcs is ebben az időszakban született meg, hiszen 1960-ban 30 000 (!) néző látta a Felső-Tisza parti Stadionban, hogy a Fradi Albert góljával 1-0 arányban legyőzi a SZEAC-ot. Ezután 1967-ig több gyengébb szereplést is maga mögött tudhatott a csapat, egyszer az NB II-be is kiesett, ám 1967-ben újra bizonyítottak, 9. helyen zárták az NB I-et. Az 1968-as újabb kiesést követően az olajipar sietett a pénzügyi problémákkal küszködő egyetemi csapat megsegítésére, így született meg a legendás SZEOL (Szegedi Egyetemi és Olajipari SC) név és a kék-fekete színösszeállítás (a fekete az olaj szimbolizálásaként került be a színek közé). Az 1969-es NB II-ből való feljutást követően 1991-ig az első és másodosztály között hullámvasutazott a szegedi gárda, SZEOL SC, majd később SZEOL AK (a SZEOL SC 1977-ben fuzionált az 1951-ben az NB I-től búcsúzó, 1899-es alapítású SZAK-kal, így született meg a SZEOL AK név), SZEOL-DÉLÉP SE és Szeged SC néven. Az 1978-as kiesést követően pl. először fordult elő a szegedi futballtörténelemben, hogy a csapat nem jutott vissza azonnal az élvonalba, erre 3 szezont kellett várni. Ebben a régóta tartó sikertelen időszakban egyedül az 1983-84-es szezon számított kivételnek, amikor az NB I meglepetéscsapata lett az újonc SZEOL AK (9. hely). A Délép SC-vel történt fúzió (így született meg a SZEOL-DÉLÉP SE név) sem törte meg a jeget, hiszen az 1985-ben NB I-ből kieső szegedi csapatnak immár 5 hosszú évre csak álom maradt az élvonal. Az időszak egyik legemlékezetesebb eseménye az 1989 nyarán vívott oda-visszavágós osztályozó a Budapest Vasassal szemben. A visszavágón 1989 június 25-én, 18 000 néző előtt 0-0-ás állásnál az utolsó percben erősen vitatható büntetőt ítélt a játékvezető a fővárosi csapat számára, ezzel esett ki a csapat. Máig is emlékezetes a mérkőzést követő balhé a stadionban. A következő szezonban (1989-90) azonban méltó bosszút állt a Szeged SC, hiszen az NB II Keleti csoportját toronymagasan nyerve jutott fel az NB I-be. A klub ill. a szegedi labdarúgás máig utolsó NB I-es éve (1990-91) nem sikerült túl jól, hiszen csak egy osztályozós helyet sikerült megszerezni. A csapat balszerencséjére jellemző, hogyha egy góllal többet szerez a szezon során, akkor már a Budapesti Vasas az osztályozós, nem pedig az SZSC. Az oda-visszavágós, NB I-ben maradásért vívott osztályozót végül elveszítette a klub a DVTK-val szemben.

Az utolsó NB I-es szezontól a megszűnésig (1991-1998)
Az 1991-es balszerencsés NB I-es kiesést követően hihetetlen mélyrepülésbe kezdett a csapat. Az NB II-ben is egyre rosszabb eredményeket értek el (4. hely, majd 13. hely), majd az 1993-94-ben már a másodosztályból is kiesett az időközben Szeged FC nevet felvett csapat. Az ezt követő három évben az NB III-ba is teljesen beleszürkült a csapat, a kiugrás legcsekélyebb reménye nélkül. Pedig 1995-ben Bereczk Imre személyében új szponzor érkezett, ekkor a csapat felvette a legendás előd, a SZEAC nevét. A kispadon ezidőtájt a híres Verebes József is megfordult, de az eredmények kimerültek annyiban, hogy a csapat NB II-es lett (1997) az átszervezéseknek köszönhetően, ám akkoriban ez az osztály is csak a magyar labdarúgás harmadik vonala volt. Ennek ellenére itt is csak bravúrral tudott megkapaszkodni a SZEAC, hiszen 13. lett. Aztán az 1998-99-es szezont még megkezdte a SZEAC, ám az őszi zárást követően továbbra is a kiesőzónában tanyáztak. Ezután a tulajdonos 1998 december 5-én az MLSZ közgyűlésén bejelentette, hogy visszalépteti a SZEAC-ot a bajnokságtól, és határozatlan időre felfüggeszti annak működését. Ezzel gyakorlatilag megszűnt egy - néhány hónap híján - 100 éves klub.

Papdi Balázs (www.szegedirelikviak.extra.hu), 2008.05.19