magyarfutball.hu

Negyven éve a majosi fociban

Bonyhád-Majos | Negyven éve tudósítja a Tolnai Népújságot és elődjét, a Tolna Megyei Népújságot Majosról id. Lőrincz Antal. A jubileum alkalmával megyei napilapunk emlékplakettel és oklevéllel jutalmazta munkatársunkat.

A 72 éves Lőrincz Antal mindennapjait kitölti a labdarúgás. A futball mindig támát jelent a csaldában, legyen szó vasárnapi ebédről, születésnapról, névnapról, húsvétról vagy karácsonyról. A négy évtiezede tartó szerelem egy pályaavatóval kezdődött: 1970-ben egy Tolna elleni mérkőzésen vették birtokba „stadionjukat” a hazai aranylábúak. Anti bácsi nem emlékszik éppen jó szívvel a találkozóra, hiszen a vendégek 1–0-ra nyertek. „Az egyik játékosunk kijött inni az oldalvonal mellé, és az ő üresen hagyott helyén vezették a vendégek azt a támadást, aminek a végén megszerezték a győztes gólt” – mondja.
A tudósítói munkára Nyakas István a sportrovat korábbi vezetője kérte fel. Ő volt az, aki felvette a beszámolót. Nem voltak gépírók, ráadásul tudósítani sem volt leányálom. „A téeszben volt tárcsázós telefon, ott ültem és vártam olykor órák hosszat is, hogy leadhassan a hétvégi beszámolómat„ – teszi hozzá.
Aktívan nem sportolt, de nem is volt rá ideje. Szülei gazdálkodtak, gyerekként pedig naphosszat legeltette a réten a jószágokat. „A közelben volt a futballpálya, s máig emlékszem, hogy milyen hangzavarban törtek ki a szurkolók egy-egy gólnál. Ilyenkor szinte meghasadt a szívem, hogy én nem lehetek közöttük” – idézi fel a régmúltat.
Vezetőként aztán bepótolta, ami kimaradt az életéből, nagy szerepe van abban, hogy újáéledt a majosi foci. „Büszke vagyok rá, hogy én voltam az, aki annak idején aláírta Szentes Lázár Szekszárdi Dózsába igazolását szentesítő lapot” – mondja. Talán nincs olyan futballrajongó, aki ne tudná, hogy Szentes Lázár pályája Majosról indult, a ma a Nyíregyháza NB I-es kispadján ülő szakember e kicsi falu szülötte.
Anti bácsinak negyven év alatt számtalan nagy meccsben volt része, egy esemény azonban egész életét végigkíséri. „1970-ben megyei kupadöntőt játszhattunk a Pakssal, s ha nyertünk volna, a Fradi jött volna Majosra. A fináléban 4–2-re kikaptunk, és így lecsúsztunk a zöld-fehérekről, de azt megelőzően olyan skalpokat gyűjtöttünk be, mint a Tolnáé, a Szekszárdé vagy a Bonyhádé” – nosztalgiázik.
A Majos ma a megye egy egyik meghatározó csapata amelynek fényes bizonyítéka az elmúlt szezonban megszerzett bronzérem. Negyven év legnagyobb eredménye. Anti bácsinak köszönhetően a menetelés egyetlen pillanatáról sem maradtak le a Tolnai Népújság olvasói.