hozzászólások

1. 
   Longinus

   # 9

   2018.02.13, 16:25

   1974-es csapat. Kép: Labdarúgás archivuma
    
2. 
   raps

   # 8

   2016.02.11, 14:32 (szerk.: 2016.02.11, 15:16)

   Új csapat: Vértes-KOMÉP Spartacus.
   ....Éppen ezért a két sportegyesület a KOMÉP SC és a Vértesszőlősi Spartacus elnöksége úgy döntött - mielőtt mindkét csapat megszűnne a pénzügyi feltételek hiánya miatt - a fúzió útjára lép.

   
   Dolgozók Lapja 1989 augusztus 30.
    
3. 
   admin magyarfutball.hu

   # 7

   2014.02.15, 19:06

   
   forrás:
   Eőri Attila
    
4. 
   admin magyarfutball.hu

   # 6

   2014.02.15, 19:04

   
   forrás:
   Eőri Attila
    
5. 
   admin magyarfutball.hu

   # 5

   2013.04.30, 09:49

   
   forrás:
   Dominek József
    
6. 
   Balazs

   # 4

   2012.08.15, 20:52 (szerk.: 2013.04.30, 09:50)

   
    
7. 
   Tizennégyes

   # 3

   2011.03.25, 19:26 (szerk.: 2011.03.25, 19:54)

   Negyvennyolcban a futball-szakosztály megszervezésével hívták életre a Tatabányai Ipartelepek SE-t (TISE), aztán hívták MÉMOSZ-nak is az egyesületet 1949 és 50 között, majd Tatabányai Építők lett tizenkilenc évig, időközben „leutazott” – a városon át – Felsőgalláról Újvárosba, végül már mindenki Komépnek nevezte a klubot megszűnéséig, a nyolcvanas évek végéig.
   Szép sikerek, nagy egyéniségek, nagy csapatok, sportolók versenyeztek a ma már csak Komépként emlegetett egyletben, amely fennállása során nagy bukások és nagy igazságtalanságok elviselésére is kényszerült. A közelmúltban – a teljesség igénye nélkül – Fábián András, a klub egykori ügyvezető elnöke vállalkozott a múltidézésre. A sportvezető maga is versenyzett, igaz a TSC-ben, de a Komép SC-t tizenegy évig irányította.
   Beszélgetésünk kezdetén, gyorsan kiderült, mindenre és mindenkire visszaemlékezni kódexnyi terjedelemre lenne szükség. Így, csak arra vállalkoztunk, hogy a szürkeállományba jobban rögzült történéseket igyekszünk – lehetőség szerint – hitelesen visszaadni.
   – Kezdjük a focival, ahogy a klub is született! – mondta Fábián András. – A TISE gerincét egykori Bányász-labdarúgók alkották. Jól emlékszem még Smudla, Müller, Kiss, Rónaszéki, vagy Csapucha nevére. Hozzájuk csapódtak az ügyesebb mésztelepi, felsőgallai gyerekek. A gárda – talán nem véletlenül – szinte üstökösként tűnt fel az alacsonyabb osztályban. Olyan népszerű volt az együttes, hogy sokan kerékpárra pattantak és még Bánhidáról is elmentek a TISE-pályára, ha jó focit akartak látni. A játékosok és a drukkerek törzshelye a Nívó vendéglő volt, ahol igazi csapatösszetartásokat rendeztek. Ötvenben megnyerték az NB II. Északnyugati bajnokságot, ám az osztályozót akkor elbukták. Mind máig az az Építők egyesületének – futballban – ez a legnagyobb sikere. Ez hatvan éve történt. Ebben az időszakban – ma már el sem hinnénk, de – a TSC és az Építők egymással rivalizált.
   1954-ben Újvárosban új sporttelep épült. A klubnál meghonosodott az atlétika, az asztalitenisz, az ökölvívás és a sakk is. A labdarúgócsapat motorja, Freud Öcsi ez idő tájt igazolt át a Bányászba.
   – A hatvanas években a Buzgó-Kemény edződuó jóvoltából alaposan megerősödött az ökölvívó-szakosztály is – emelte ki beszélgetőpartnerünk. – Az Építők meghatározó szerepet játszott a másodosztályú csapatbajnokságokon. Innen indult a magyar bajnoki címig a TBSC-vel jutó Pintér, a bajnoki bronzérmes Rédl Zoli. A bunyósok is adtak serdülő magyar bajnokot Petrik Ede személyében. Aztán a jó szemű, neves öklöző, Turza Karcsi vette át a bokszolok munkájának irányítást, miközben a TBSC-nek is tíz évig a Komép-edzőterme adott otthont a hetvenes években. Kovács Zoltán, egykori dobóatléta, majd sportköri elnök az atlétikáért tett sokat. A súlyemelés szintén a hatvanas évek derekától honosodott meg. Soós Mihály vette a kezébe az erősemberek irányítását. Még serdülő magyar bajnokot is adtunk a sportágnak, Szegedi Jancsi személyében. Ez azért nagy dolog, mert néhány kilométerre tőlünk, a TBSC-ben világklasszisok sokasága „dolgozott”, nevelődött. A súlyemelők közül a három Vizslóczki fivér hihetetlen szorgalmával, a „kis” Katona tehetségével tűnt ki. Vallom, egy-egy sportkör léte, fejlődése nagyban múlik azon, hogy az anyavállalat élén milyen ember áll. Amikor Csóka Zsigmond lett a vezérigazgató, olyan sportszerető vezetője lett a Komépnek, aki mindent elkövetett a sportolók, a szakosztályok boldogulásáért. A feltételek minden szempontból adottak voltak. Ugyan picinyke klub voltunk, de például két focipályánk volt, és már tervezték a harmadik megépítését. És itt most vissza is tudunk kanyarodni a legnépszerűbb sportághoz, a labdarúgáshoz. Az építők hatvanhétben jutott vissz az NB III-ba. A hetvenes évek legelejét Lahos László edzősége fémjelezte. Bajnok lett a gárda, feljutott az NB II-be. Harmincnégy meccsen mindössze tizenhat gólt kaptak a srácok. A névsor korosztályomnak ismerősen cseng: Szekeres, Rácz, Törőcsik, Juhos, Bognár, Kontra, Szeimann, Horváth Jóska...
   Az MLSZ azonban éppen ekkor átszervezte a bajnoki rendszert, és a Komépot visszasorolták az NB III-ba. A futballcsapatot azonban nem csak ez és a hasonló megpróbáltatások érték. Mégsem adta fel soha a társaság.
   – Solymosi Tibi vezetésével hetvennégy-hetvenötben újból bajnokságot nyertünk – hangsúlyozta Fábián András. – Czaklerrel, Fenyvesivel, Klauszszal... A játékosok ismertségével vetekedett a gyúró, Lopez, Mátraházi József népszerűsége. Gulyás Bálint először labdarúgóként, majd utánpótlás edzőként huszonöt évig szolgálta a szakosztályt. Fiatal tehetségek kerültek élcsapatokhoz, mint Auerhammer, Hetzmann, Tréznik... A fenn említett szezonban az utolsó fordulóban a mieink a hűség városában játszottak a kiesés ellen küzdő a Soproni Textilessel. Péntek és Czakler szerezték a gólokat. A csapat vesszőfutása ekkor kezdődött. Czakler ugyanis „eredetileg” soproni gyerek volt. Ennyi. Egy kiesőjelölt és egy bajnokjelölt sohasem bundázik egymás ellen. Az MLSZ-be mégis berendeltek engem, a szakosztályvezetőt, Czaklert és Fenyvesit. Itt tudatták velünk, hogy bundagyanú merült fel ezzel a mérkőzéssel kapcsolatban. Ám a szövetségnek semmilyen bizonyítéka nem volt. Végül kiderült, nem is kellett. Egyszerűen, ezt a ragyogó együttes a megyei bajnokságba űzték... Csóka Zsigmond vezérigazgatónk átérezte a velünk történt igazságtalanságot, és, ha tehette elkísérte a csapatot a megyei bajnoki találkozókra. Talán azért, hogy a fiúk lássák, érezzék, hogy velük van.
   
   A csapatnak azonban csak egy része széledt szét. Egy mag megmaradt, amellyel aztán Sárosi Ferenc vezetőedző '79-ben visszajutott már az NB II-be is. De a viharfelhők már gyülekeztek a klub, a csapat feje fölött. Egy évvel később az NB II-es indulás jogát a Komép átadta az Oroszlánynak. Ezzel meg is szűnt a labdarúgás Újvárosban. A sajátnevelésű játékosok Kovácshegyi, Kovács Csaba, Papp Miska, Péntek eligazoltak. Mind a hét csapata eltűnt a Komépnak.
   '85-ben még arról volt szó, hogy sport- és szabadidőközpont épül az egykori sporttelep helyén. Tudjuk, ez sohasem készült el... Itt és így ért véget a Komép SC története, amelynek elődei Felsőgallán kezdték működésüket, majd a város végén, Újvárosban végleg befejezték.

   
   
   Forrás: http://www.kemma.hu/komarom-esztergom/sport/igy-meg-nem-bantak-el-magyar-csapattal-353313
   
    
8. 
   admin fgymat

   # 2

   2010.10.04, 22:21

   KOMÁROM MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLL. SC (KOMÉP)
   
   Alapítás: 1937
   Cím: 2805 Tatabánya, V. Komáromi u. 6, Sportiroda, telefon: 11-01/15 mellék
   Technikai vezető telefonja: Tata 704
   Pálya: Tatabánya, Győri út, telefon: nincs, 6.000 néző
   Szín: kék-fehér

   
   
   forrás:
   Sport zsebkönyv '74-75
    
9. 
   admin magyarfutball.hu

   # 1

   2010.06.03, 19:30 (szerk.: 2018.02.15, 20:30)

   
   forrás:
   Győr Béla - email