magyarfutball.hu

Programajánló
  1. Programajánló / 10. Kiállításajánló: Történelem a pályán, Magyarország - Románia

    kép
    Anglia – Argentína, Lengyelország – Németország, El Salvador – Honduras – csak néhány olyan futball-rangadó, amely túlmutat a labdarúgás iránti lelkesedésen. Magyarország és Románia közötti összecsapás is ezek közé tartozik. Elmondható, hogy egy román-magyar sakk-derbi kapcsán is kevés egy stadion a szurkolók számára, akkora az érdeklődés a két ország mérkőzései kapcsán. A két világháború közötti időszakban indult (az első találkozóra 1936-ban Bukarestben került sor), az állam-szocialista időszakban „kiválóan” rejtve maradt, majd 1989 után kifejezetten előtérbe került a két ország válogatottjainak találkozója. A pályán, illetve a lelátón megélt hangulat kivetítését nemcsak a sajtóban érhetjük tetten, hanem akár a diplomáciai jelentésekben, de a mindennapokban is. A hangsúlyok néha kifejezetten ellenségesek, máskor anekdotikusak.

    Két eset a múltból:
    Az 1958-as bukaresti barátságos találkozó (Magyarország 2-1-re nyert) kapcsán Keleti Ferenc, Magyarország akkori bukaresti nagykövet átiratban azt küldte haza, hogy egy szovjet nagykövetségi hivatalosság jelentésében azt írta, hogy Nicolae Ceausescu, a Politikai Büró akkori tagja: „felháborodva hagyta el a stadiont és hazament, amikor a játékvezető egy román játékost kiállított”.

    A spanyol világbajnokság (1982) kvalifikációs sorozatában, a magyar szövetségi kapitány, Mészöly Kálmán emlékezetes párbeszédet folytatott a románok edzőjével, Mircea Lucescuval: „egy adott pillanatban Lucescu azt mondja nekem, hogy van egy óriási kérése, verjük meg az angolokat. S mindezért cserébe a két nép baráti közeledését ajánlotta fel. »Nem, nem és nem! Nézd, elmondom én, hogy mi az ára ennek: menj haza, s mond meg a tieidnek, hogy adják vissza Erdélyt és megverjük az angolokat«. Persze kicsit ironikus, kicsit politikai volt. Lucescu hazament és elmondta, hogy én Erdélyt követelem vissza. Egy héttel később behívtak a kormányhoz, hogy magyarázatot adjak…”

    Jules Rimet-nek a FIFA harmadik, s ez ideig leghosszabb ideig hivatalban lévő elnökének meggyőződése volt, hogy a sport a nemzetek közötti megbékélés kiváló eszköze. Az is bizonyos, hogy az országok közötti futballmérkőzések mindig is különleges jelentőségűek voltak. Nem volt ez másképpen a magyar-román válogatott találkozók esetében sem. Minden eddig lejátszott meccs nagy jelentőséggel bírt. Kiemelkedő súlyú volt már az első, 1936-ban, Bukarestben megrendezett válogatott találkozó is, és szomorú aktualitása miatt vált fontossá az eddigi utolsó, 2009-ben Budapesten megrendezett barátságos mérkőzés.

    A „Történelem a pályán” című kiállítás határozott célja a fair play, a nemes versengés a két szomszédvár sportszerű küzdelmeibe. Magyarország és Románia történelme ezer szállal kapcsolódik egymáshoz, és nincs ez másképpen a labdarúgás tekintetében sem. Jelen tárlat nagy bajnokok emlékét idézi, olyan futballistákét, kiknek játéka miatt megteltek a stadionok Magyarországon és Romániában egyaránt. Barátky Gyula, Spielmann Ferenc, Bodola Gyula olyan kitűnő és köztiszteletben álló labdarúgók voltak, akik mindkét nemzeti válogatottban sikerrel szerepeltek, kiknek sportemberi teljesítménye előtt a magyar és a román közönség egyaránt tisztelettel adózik. Mind a mai napig a régmúlt nagy bajnokaihoz hasonlóan népszerű és elismert az egykor mindkét ország nemzeti válogatottját is irányító aradi születésű mester, Jenei Imre is. A román és az európai labdarúgás jól csengő nevei Dembróvszky Imre, Bölöni László, Selymes Tibor, akik ugyan nem játszottak a magyar válogatott ellenében, de hatalmas mértékben segítették a román labdarúgás fejlődését.

    A sport, így a labdarúgás a sikerek és kudarcok méltósággal történő viselésére, sportszerűségre nevel, hiszen nemes versengésben, tiszta küzdelemben kell legyőzni, az ellenfelet. A magyar-román mérkőzések – amint említettük – történelemmel terheltek, a hangsúlyok néha túlmutatnak egy sportesemény normalitásán. Egy játék történelmét azonban nem szabad összetéveszteni a történelem játékával.
dátum: 2013.03.21, 21:54
Magyarfutball Blog

A Magyarfutball.hu blogja - érdekességek, kuriózumok, anekdóták a magyar labdarúgás mindennapjából.

Kategóriák
  1. egyéb (33)
  2. Bolhapiaci kincsek (55)
  3. Fan Art (7)
  4. Focis játékok (8)
  5. Futball és művészet (15)
  6. Gépház blog (17)
  7. Grund focipályák (4)
  8. Így szeretlek Magyar Futball! (4)
  9. Játékvezetők (2)
  10. Külföldi példák (3)
  11. Magyar foci mindenhol (24)
  12. Magyarfoci in English (3)
  13. Magyarfoci máshogy (31)
  14. Meccsen jártunk (4)
  15. Mezek (6)
  16. Programajánló (17)
  17. Retro (1)
  18. Szurkolók (3)
Kapcsolat / contact
info@magyarfutball.hu
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: magyarfutball.hu
     
  2. avatar: Giovanni
    2013.03.22, 15:59
    http://sportgeza.hu/futball/2013/03/22/sportmuzeum_magyar_roman/

    Mondhatni stílszerű, hogy a Magyarország–Románia futball világbajnoki selejtező napján az eddigi magyar–román meccsek történetét feldolgozó kiállítás pénteken zárva lesz a Sportmúzeumban. A múzeumot ugyan senki sem büntette zárt kapukra, egyszerűen péntek a szünnap náluk, amin a mérkőzés előtti felfokozott várakozások ellenére sem változtattak.

    Bár a csütörtöki megnyitón hangsúlyozták az alkotók, hogy szinte rohammunkában készült el a kiállítás, azért kicsit többet vártunk. A korabeli magyar és román nyelvű sajtó alapján újságkivágásokból becsületesen feldolgozott történelmet megkapjuk a 21 eddig meccsből, és a nyilatkozatokból és riportokból érdekes momentumokra bukkanhatunk, de azt nem gondolnák, hogy Puskás cipőjén és egy régi fűzös bőrlabdán kívül ne lennének tárgyi emlékek ezekről a meccsekről. Milyen klassz lett volna mondjuk Fazekas László, a románoknak utoljára győztes gólt lövő csukáját vagy mezét látni, vagy néhány belépőjegyet, hogy messzebbre ne menjünk. A falról belógó szögzetzászlóval is sem tudtunk mit kezdeni, előbb jutott eszünkbe a limbózás, mint a felhőtlen meccshangulat.