magyarfutball.hu

bajnoki szereplések

összes eredmény, részletek »

Az alapítástól az első profiliga elindulásáig (1899-1926)
Szegeden 1899 május 22-én alakult meg a piros-fekete színű SZAK, azaz a Szegedi Atlétikai Klub, az első hivatalos futballmérkőzést pedig 1902 június 27-én rendezték meg a SZAK két csapata között, amelyet 1500 néző előtt végül az első csapat nyert meg 1-0-ra. Ekkoriban a "Magyarország Labdarúgó Bajnoka" címért még kizárólag fővárosi együttesek számára írták ki, az első vidéki bajnokságok csak viszonylag későn, 1907-ben indultak el. A SZAK a Déli Kerületi Bajnokságába nyert besorolást, ahol egyre jobb teljesítménnyel vétette magát. Közben egy fontos dátum az egyesület életében 1912, amikor a gazdag mecénás, Bástyai Holtzer Tivadar jóvoltából elkészült az új, akkoriban igen modernnek számító SZAK pálya Újszegeden, a mai Kisstadion helyén. A folyamatos fejlődésnek köszönhetően a SZAK 1919-20-ban, 1920-21-ben, 1921-22-ben és 1922-23 tehát zsinórban négyszer nyerte meg a Déli Kerületi Bajnokságot, sőt az 1921-22-es szezonban a Pécsi SC (1-0), a Pestlőrinci AC (5-1) és a DVTK (5-2) legyőzésével a Vidék Bajnoka címet is megszerezte a Szegedi AK, amely ekkoriban tehát az ország legjobb vidéki futballcsapatának számított. Ezekben az években a Szeged nemzetközi szinten is sikereket ért el. 1922 nyarán egy csehszlovák túrát 5 győzelemmel és két döntetlennel zárt, 1923 elején Olaszországban pedig 4 győzelmet (egy ízben Róma válogatottját is megverte a SZAK 5-0-ra) és 2 vereséget szerzett a Szeged. 1924-ben és 1925-ben pedig Jugoszláviában vitték diadalra a piros-fekete színeket. Közben itthon is folytatódott a sikersorozat, hiszen 1924-25-ben, és 1925-26-ban is a SZAK diadalmaskodott a déli bajnokságban. Érdekesség, hogy ekkor már a csak pesti csapatok számára kiírt központi bajnokság első két helyezettje arra volt kötelezve, hogy kieséses rendszerben kihívja a vidéki bajnokokat. Ekkor még a Szeged nem tudott komoly sikereket elérni az országos nagydöntőben, nem úgy az első profi bajnokság kiírása után.

Az első országos profibajnokságban való elindulástól a Szeged SC NB I-től való búcsújáig (1926-1991)
1926-ban az MLSZ kiírta az első összevont országos profibajnokságot, amelybe a nyolc budapesti együttes mellé két vidéki csapatat, a Szegedi AK-t és a Szombathelyt is besorolták. A két vidéki gárdát nemcsak mint kiváló képességűeket, hanem mint anyagilag legjobban támogatott együtteseket vették számításba a legmagasabb szinten. A Szeged ezt az anyagi biztonságot Bástyai Holtzer Tivadarnak köszönhette, ezért hálából a csapat felvette a Szegedi Bástya nevet. A szezon első mérkőzésén 1926 augusztus 29-én a Szeged az újszegedi pálya zsúfolt lelátói előtt 4-2-arányban megverte a Nemzeti SC-t, de néhány héttel később az akkori bajnok Ferencváros is kapitulált Szegeden (3-1). A szezon végére a Szeged a 7. helyet szerezte, meg amely helyen a következő idény végén is maradt. A Bástya korszak legjobb helyezése az 1928-29-ben elért 5. hely volt. A következő évben ugyan csak 8. lett a csapat, ám ekkor bejutottak a Magyar Kupa döntőjébe, ahol 5-1 arányú vereséget szenvedtek a Debreceni Bocskaitól (az elődöntőben Szeged - Sabaria 3-2). Az 1930-31-es szezon már egy korszak végét jelentette a szegedi labdarúgás addigi történelmében, hiszen a Szeged 11. lett és végül a Miskolci Attilával vívott osztályozó során (3-1, 1-4) kiesett a Profi Ligából. A Bástya kiesését a mecénás sem nézte tétlenül és teljesen beszüntette az anyagi támogatást a klub felé.

A bukás után a klub gyorsan magához tért, és immár Szeged FC néven 2. helyen végeztek a másodosztályban és a Budapest Vasassal vívott osztályozó során magabiztosan kerültek vissza az élvonalba. Még egy újdonság volt, hogy innentől kezdve a klub játékosai paprikavörös mezben léptek pályára. A csapat újoncként magabiztosan maradt bent a Profi Ligában (1932-33), és ebben az évben az évben az 1930-as ezüstérem után újabb sikert értek el a Magyar Kupában, hiszen bronzérmet szereztek. Aztán az 1934-35-ös szezon meghozta az addigi legnagyobb sikert, hiszen a paprikavörös csapat a 4. lett, és így indulási jogot szereztek a az 1935-36. évi Közép Európa Kupában, ahol a mezőny egyik legjobb csapatát, a Slavia Praha-t kapta a gárda. Az első mérkőzést 1935 június 16-án, 5000 néző előtt magabiztosan nyerte meg a vendég csapat, a visszavágón azonban hatalmas meglepetésre 1-0 arányban nyert a Szeged FC 10 000 néző előtt a prágai stadionban.

A következő években a Szeged folyamatosan az NB I (1935-től így hívják az első osztályt) középmezőnyében szerepelt, aztán 1939-40-ben csúcsbeállítással ismét 4. lett.
A folyamatosa előrelépésnek, fejlődésnek aztán meglett az eredménye, hiszen, 1940-41-ben, a szegedi futball eddigi legjobb eredményét érte el a szegedi csapat. A szezont egy érdekes fúzió előzte meg, hiszen egyesült a profi Szeged FC és az amatőr SZAK (a Bástya megalakulásakor ugyanis a SZAK megtartott az alsóbb osztályokban egy amatőr csapatot is), és Szeged AK néven folytatták a küzdelmeket. A nagyszerűen sikerült szezont a SZAK 14 győzelemmel, 4 döntetlennel és 8 vereséggel zárta, 32 pontot gyűjtve. A bronzérmes gárda legtöbbször ebben az összeállításban játszott: Tóth György, Szabó, Raffai, Ladányi, Baróti, Bertók, Bognár, Kisutzky, Kalmár György, Mester, Nagy Antal. Mellettük gyakran játszott még: Polyák, Marosi, Lukács, Török, Lakat és Harangozó. A következő szezonban (1941-42) a SZAK továbbra is a csúcson maradt, sokak szerint játékerejét tekintve ez volt minden idők legjobb szegedi futballcsapata, amely a bajnoki címre is esélyes volt. Ennek ellenére a végelszámolásnál csak a 4. helyezett lett a csapat, köszönhetően pl. annak, hogy a csapat a szezon során 7 büntetőt is kihagyott, ebből 6 büntető pontot ért volna, plusz 6 pont pedig a SZAK bajnoki címét is. Ebben a szezonban több kiütéses győzelem is fűződik a pirosak nevéhez, pl. az Újvidéket 9-2-re, városi rivális Szegedi Vasutast és a Kolozsvárt 8-1-re, a MÁVAG-ot 6-2-re, a Fradit pedig hazai pályán 5000 néző előtt 5-0-ra verték meg. Végül, de nem utolsósorban említsük meg azt is, hogy ebben az idényben a SZAK egyik futballistája, Kalmár György lett az országos gólkirály, 35 góllal.
A nagy sikerek után óriási zuhanás és kiesés következett, majd ismételt feljutás az NB I-be. A II világháború után ismét egy igen sikeres szezon következett, hiszen 1945-46-ben 4. helyen végzett a Szeged AK. A következő években változó sikerrel szerepelt a gárda, majd 1948-49-ben egy évre ismét búcsút mondott a gárda az élvonalnak, immár 3. alkalommal. A búcsú azonban most sem volt hosszú, hiszen az - immár Szegedi Szikra Munkás Torna Egylet (SZSZMTE) névre keresztelt - szegedi együttes nyerte az NB II Déli csoportját. Az 1950-es őszi egyidényes NB I-es bajnokságban még ezen a néven szerepelt a szegedi csapat, aztán 1951-es szezont már Szegedi Petőfi néven kezdte meg. Sporttörténeti kuriózum, hogy ebben az idényben a nagy múltú Szegedi Petőfi mellett a SZEAC egy másik jogelődje, a Szegedi Honvéd is az élvonalban szerepelt.

Röviden annyit a honvéd csapat történelméről, hogy a behívásoknak köszönhetően, 3 év alatt szinte a nulláról jutottak fel az NB I-be és ott át is vették a városi hegemóniát, hiszen 1951-ben a Petőfi kiesett az élvonalból, a Honvéd viszont a maga 10. helyezésével bentmaradt. (a két egymás elleni mérkőzés eredménye: Petőfi-Honvéd 2-2, Honvéd-Petőfi 0-2). Ezt követően a SZAK (a Petőfi nevet hamarosan eltörölték és visszakapta a csapat a tradicionális nevét), már sohasem jutott vissza a legmagasabb osztályba, a következő negyedszázad alatt az NB II-ben, majd az NB III-ban és a megyei osztályban szerepelt a piros-fekete csapat.

Erre a szezonra készült el a Honvéd számára az új stadion Felsővárosban (a mai Felső-Tisza parti Stadion), amelynek nyitómérkőzése a Ferencvárosi Kinizsi elleni bajnoki volt (2-1), a Petőfi ill. később a SZAK pedig továbbra is Újszegeden játszotta a mérkőzéseit.

A Szegedi Honvéd sem volt túl hosszúéletű, hiszen az 1953. évi NB I után a Honvédelmi Minisztérium erőszakosan megszűntette a csapatot, a helyére pedig az alacsonyabb osztályban szereplő, egyetem által támogatott Szegedi Haladást (1921-ben alapították KEAC, azaz Kitartás Egyetemi Atlétikai Klub néven) hozták fel az NB I-be. Ekkor történt meg a klub színösszeállításában is a nagy váltás, hiszen az eddigi piros-fekete ill. piros színek helyett a kék-fehér lett a klub új színe, mivel ez volt a KEAC tradicionális színe.

Az egyetem által támogatott csapat pár évig adós maradt a jó eredményekkel, hiszen többször is kiesett a csapat. Aztán az 1959-60-as bajnoksággal vette kezdetét egy új sikerkorszak, hiszen az ekkor már Szegedi EAC (1957 óta) névvel szereplő gárda előbb 8. lett, majd 1960-61-ben már 6. A máig is fennálló nézőcsúcs is ebben az időszakban született meg, hiszen 1960-ban 30 000 (!) néző látta a Felső-Tisza parti Stadionban, hogy a Fradi Albert góljával 1-0 arányban legyőzi a SZEAC-ot. Ezután 1967-ig több gyengébb szereplést is maga mögött tudhatott a csapat, egyszer az NB II-be is kiesett, ám 1967-ben újra bizonyítottak, 9. helyen zárták az NB I-et. Az 1968-as újabb kiesést követően az olajipar sietett a pénzügyi problémákkal küszködő egyetemi csapat megsegítésére, így született meg a legendás SZEOL (Szegedi Egyetemi és Olajipari SC) név és a kék-fekete színösszeállítás (a fekete az olaj szimbolizálásaként került be a színek közé). Az 1969-es NB II-ből való feljutást követően 1991-ig az első és másodosztály között hullámvasutazott a szegedi gárda, SZEOL SC, majd később SZEOL AK (a SZEOL SC 1977-ben fuzionált az 1951-ben az NB I-től búcsúzó, 1899-es alapítású SZAK-kal, így született meg a SZEOL AK név), SZEOL-DÉLÉP SE és Szeged SC néven. Az 1978-as kiesést követően pl. először fordult elő a szegedi futballtörténelemben, hogy a csapat nem jutott vissza azonnal az élvonalba, erre 3 szezont kellett várni. Ebben a régóta tartó sikertelen időszakban egyedül az 1983-84-es szezon számított kivételnek, amikor az NB I meglepetéscsapata lett az újonc SZEOL AK (9. hely). A Délép SC-vel történt fúzió (így született meg a SZEOL-DÉLÉP SE név) sem törte meg a jeget, hiszen az 1985-ben NB I-ből kieső szegedi csapatnak immár 5 hosszú évre csak álom maradt az élvonal. Az időszak egyik legemlékezetesebb eseménye az 1989 nyarán vívott oda-visszavágós osztályozó a Budapest Vasassal szemben. A visszavágón 1989 június 25-én, 18 000 néző előtt 0-0-ás állásnál az utolsó percben erősen vitatható büntetőt ítélt a játékvezető a fővárosi csapat számára, ezzel esett ki a csapat. Máig is emlékezetes a mérkőzést követő balhé a stadionban. A következő szezonban (1989-90) azonban méltó bosszút állt a Szeged SC, hiszen az NB II Keleti csoportját toronymagasan nyerve jutott fel az NB I-be. A klub ill. a szegedi labdarúgás máig utolsó NB I-es éve (1990-91) nem sikerült túl jól, hiszen csak egy osztályozós helyet sikerült megszerezni. A csapat balszerencséjére jellemző, hogyha egy góllal többet szerez a szezon során, akkor már a Budapesti Vasas az osztályozós, nem pedig az SZSC. Az oda-visszavágós, NB I-ben maradásért vívott osztályozót végül elveszítette a klub a DVTK-val szemben.

Az utolsó NB I-es szezontól a megszűnésig (1991-1998)
Az 1991-es balszerencsés NB I-es kiesést követően hihetetlen mélyrepülésbe kezdett a csapat. Az NB II-ben is egyre rosszabb eredményeket értek el (4. hely, majd 13. hely), majd az 1993-94-ben már a másodosztályból is kiesett az időközben Szeged FC nevet felvett csapat. Az ezt követő három évben az NB III-ba is teljesen beleszürkült a csapat, a kiugrás legcsekélyebb reménye nélkül. Pedig 1995-ben Bereczk Imre személyében új szponzor érkezett, ekkor a csapat felvette a legendás előd, a SZEAC nevét. A kispadon ezidőtájt a híres Verebes József is megfordult, de az eredmények kimerültek annyiban, hogy a csapat NB II-es lett (1997) az átszervezéseknek köszönhetően, ám akkoriban ez az osztály is csak a magyar labdarúgás harmadik vonala volt. Ennek ellenére itt is csak bravúrral tudott megkapaszkodni a SZEAC, hiszen 13. lett. Aztán az 1998-99-es szezont még megkezdte a SZEAC, ám az őszi zárást követően továbbra is a kiesőzónában tanyáztak. Ezután a tulajdonos 1998 december 5-én az MLSZ közgyűlésén bejelentette, hogy visszalépteti a SZEAC-ot a bajnokságtól, és határozatlan időre felfüggeszti annak működését. Ezzel gyakorlatilag megszűnt egy - néhány hónap híján - 100 éves klub.

Papdi Balázs (www.szegedirelikviak.extra.hu), 2008.05.19

Tilos a www.magyarfutball.hu-adatbázis bármely fotójának vagy írott anyagának előzetes írásbeli hozzájárulás nélküli újraközlése. Teljes szerzői jogi nyilatkozat

1. Mérkőzesek
2. Stadionok
3. Csapatok
4. Statisztika
5. Persons
6. Belépőjegyek, bérletek
7. Címerek
8. Blog
9. Fórum