comments

1. 
   admin NNS

   # 4

   2013.09.07, 23:47

   Csak ebben a fordulóban játszottak a Népligetben vagy most az a hazai pálya?
    
2. 
   admin magyarfutball.hu

   # 3

   2012.06.27, 10:17

   „… az NB II-es csapatban is jól játszó Nyilasi Bálint, Gárdos András, Batik Bence és Pölöskei II Péter…”
   A valóság a következő:
   Nyilasi Bálint a 30 meccsből 23-szor lépett pályára, 14-szer volt kezdő, 2 gólt lőtt. Nem volt biztos helye a kezdőben, 1-2 jó meccse volt.
   Gárdos sokat volt sérült, amikor játszott, messze volt a jótól. 16-szor kapott szerepet, mindig kezdőként, 3 gólt lőtt.
   Batik 4 meccsen játszott, 1-szer kiállították.
   Pölöskei II. 5-ször lépett pályára, mindig csereként. Az egész bajnoki évben nem kapott 90 percet sem.
   Aki a fradi.hu-n az idézetet írta, annak vagy fogalma se volt a második csapatról vagy hülyének nézi a drukkereket. Mindkettő szomorú.
   Az szintén szomorú, hogy miért nem azok kerülnek fel az első csapathoz, akik a teljesítményükkel rászolgálnak.
   Ja, és hogy szerintem kik szolgáltak rá?
   Vass Máté az egész éves teljesítményével, Varga Bence elsősorban az ősszel volt jó, Papp Máté pedig tavasszal, míg Holman Dávid a fiatal kora és tehetsége figyelembe vételével.

   
   
   

   Sok mindenben igazad van. Talán csak annyit tennék hozzá, hogy a második csapat sokszor szolgál sérülést követő formába hozáshoz már ami az első csapat tagjait illeti. Ilyenkor nem mindig az a kezdő játszik amelyik általános esetben. Gárdos véleményem szerint megérett az első csapatbeli tagásgra. Valóban sokat volt sérült, de egy sérülésmentes szezon meghozhatja neki az áttörést, így nem meglepő a felhozatala. Rajta kívűl valóban Vass Máténak lenne helye az első csapatnál, bár nagy a konkurencia és valószínűleg kevés játéklehetőséget kapna. Talán a kölcsönbe adás egy másik nb1-es csapathoz lenne a járható út. Nyilasi egyenlőre nagy talány, motoszkál benne valami (nem véletlen, jók a gének), de egyenlőre csak tehetségről beszélhetünk nem többről, talán vele mégis lehetne kezdeni valamit. A többiek Papp Máté és Batik kivételével a második csapatra is méltatlanok.

   
   
   http://ulloi129.wordpress.com/2012/06/26/meghajtottak-a-fiukat/
    
3. 
   admin magyarfutball.hu

   # 2

   2011.07.27, 11:46

   – Miután a Ferencvárosban rendre a hatos számú dresszben futballozott, nem gondolnám, hogy a tizenkettes vagy a tizenhármas a szerencseszáma volna, ellenben mégis az lehet, hiszen az NB II, Nyugati csoportjának tabelláján a két szám valamelyike áll a hétvégi zárás után a Fradi II. neve előtt.
   – Ezt akartam mondani, hiszen jelen pillanatban ez bravúr is, ugyanis ezzel a csapattal benn tudtam maradni – felelte Lipcsei Péter. – Nagyon sok edzőkollégával beszéltem, akik ugyanezt mondták, az első év nehéz lesz a srácoknak, de jövőre már megszokják. Nem titok, teljesen más a másodosztály, mint az NB III ritmusa, nem is szólva arról, hogy sokkal jobb, rutinosabb futballisták játszanak, akik talán még az NB I-et is megjárták. Kíváncsian várom a következő esztendőt, már csak azért is, mert az idén a keretem nagyon karcsú volt. Tizenöt játékosra számíthattam, akik közül négy olyan sérültem akad, akik műtét után lábadoznak. Három futballistám keresztszalag-szakadás, míg egy porcoperáció után van, ráadásul egy másik emberem részleges bokaszalag-szakadással nyűglődik. Pluszban Sváb Dánielt elvitte az U21-es válogatott a touloni tornára. Jól jelzi a gondokat, hogy a hétvégi, BKV Előre elleni hazai meccsen négy ’kilencvenkettes vagy ’kilencvenhármas születésű ifista ült a kispadon.
   – Szavaiból arra következtetek, sokszor fájt a feje az évad közben.
   – Tudtam, hogy nehéz szezonunk lesz, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Meg kell mondjam, kellettek néha az első csapat keretéből visszajátszó labdarúgók, akik rutint tudtak adni a csapatnak, hiszen a fiataloknak jól jött, hogy érezték maguk mögött a biztos pontot. Ettől függetlenül mindenféleképpen szeretnék erősíteni, meglátjuk, mi fog teljesülni.
   – A szakvezetők többsége azt vallja, egy újoncgárdának sosem az első év a legnehezebb, hanem a második. Ezek szerint nem osztja a fenti véleményt, avagy a Ferencváros II. éppen ezzel ellentétes utat fog bejárni?
   – Azt mondom, az első nehéz volt, nagyon sok buktatóval kellett szembenéznem. Gondolok itt arra, hogy az ősszel rengeteg idegenlégiósa volt az FTC-nek, akiket igazság szerint játszatnom kellett az elején, de úgy gondolom, ez januárban megváltozott. A magyar srácok kaptak lehetőséget, akik, remélem, bebizonyítják, hogy helyük van a Ferencvárosban.
   – Akad közülük olyan talentum, akit nyugodt szívvel ajánlana Prukner László, az első csapat mesterének figyelmébe?
   – Ha megnézzük, Pölöskey Péter velünk edzett, és az általa szerzett tizenhárom gól önmagáért beszél, így nem is lepett meg, hogy a szezon vége felé Prukner László felvitte az első kerethez. Ha nem is kezdőként, de mindenféleképp a keret tagjaként odaraknám Vass Mátét, Peszmeg Viktort, Vattai Balázst, Sváb Dánielt vagy éppen Fülöp Noelt. Félreértés ne essék, nem azt mondom, ezeknek a játékosoknak kezdeniük kell, de idővel odakerülhetnek, ha ugyanúgy, mint tavaly, lehetőséget kapnak a Ligakupában, hiszen ezáltal sokkal többet fognak fejlődni.
   – Volt, akiben csalódott, aki nem azt nyújtotta, amit elvárt?
   – Név nélkül azt mondom, igen. Egy biztos: én semmiképp sem engedek az elveimből, ugyanakkor meg van kötve a kezem. A csapatban huszonhárom éven aluliak játszhatnak, illetve rajtuk kívül három túlkoros. Igazolni csak úgy tudok, ha eljönnek próbajátékra. Ezen a héten is nézek futballistákat, akik érkeznek az NB III-ból. Bár még egy forduló hátravan az idei szezonból, mindenféleképpen meg kell tekintenem őket, hátha találok egy gyémántot. Nem könnyű, de dolgozom, és mondom, az elveimet nem adom fel. Aki a Ferencvárosban játszik tizenkilenc, húsz vagy huszonegy évesen, annak meg kell szakadnia a pályán. Mindig szegény Simon Tibitől tudom mondani az idézetet, de minden szava igaz: ,,rosszul lehet játszani, de lélektelenül soha”. Ki lehet kapni a Pécstől vagy a Gyirmóttól, de csak úgy, hogy emelt fővel jöjjünk le a pályáról és egymás szemébe tudunk nézni, mert mindent megtettünk annak érdekében, hogy a mérkőzés számunkra a lehető legjobban alakuljon.
   – Vevők a mentalitására, a habitusára a játékosok? Mert ma már sajnos más világot élünk, mint öt vagy tíz esztendeje.
   – Abszolút, sőt, meg is mondtam nekik, aki belép az öltözőbe, kőkemény világra számítson. Ez az esztendő a tanulóév volt, sok mindent tapasztaltam, de innentől kezdve olyan játékosok jönnek hozzánk, akik ezt bevállalják. Kőkemény edzésekre készülhetnek, és akinek ez nem tetszik, annak el lehet menni, mert nem kötelező a Ferencvárosban futballozni.
   – Kemény szavak, de igaza van. Amúgy egy héten hányszor tréningeztek?
   – Minden nap van edzés, most már csak egy, ám előfordult korábban, hogy két napon kettő is volt.
   – Mit lehet tudni azokról, akik nem a bő kerethez tartoznak? Kőművesként, újságkihordóként vagy épp pincérként dolgoznak?
   – Dolgozni egyikük sem dolgozik, de tanulnak. Ezzel is sok gond volt, hiszen többen érettségiztek ebben az évben. Sokszor el kellett néznem, hogy ezen labdarúgók csupán egyszer-kétszer jöttek egy héten edzésre. Mégis muszáj voltam játszatni őket, mert nem volt helyettük más. Elismerem, elfogadom, hogy a tanulás az első, viszont így, ilyen állapotban egy futballista nem tud teljesíteni. Egyszer meg lehet csinálni, de három héten keresztül nem. Pedig ha az első csapattól vagy az ifik közül nem jönnek játékosok, előfordulhatott volna nem egyszer, hogy nem tudunk kiállni.
   – Volt olyan pillanat, amikor tanácsot kért kollégától, jóstól vagy javasasszonytól, mitévő legyen egy bizonyos szituációban?
   – Egyfolytában szűröm és kérem a véleményeket, nem is szégyellem. Járok a Pro-licences tanfolyamra hétfőnként, amikor olyan szakemberekkel találkozom, mint Kiss Laci bácsi, Détári Lajos vagy Kenyeres Imre, akik letettek már valamit az asztalra, és nem is keveset. De természetesen Prukner Lászlótól is kérek tanácsot, míg a közvetlen kollégáimmal, Ebedli Zoltánnal és Tuboly Frigyessel is mindig mindent megbeszélek, ám én döntök. És akkor még nem szóltam a Fradi legendáiról, Albert Flórián, Rákosi Gyula és Szűcs Lajos bácsiról, akik rendre ott vannak és segítenek engem meglátásaikkal.
   – Előfordult, hogy megfogadott valamit és végül bejött a tanács?
   – Mindig mondtak dolgokat, és volt, amit meg is fogadtam, és persze akadt, amit nem. Ugyanakkor látni kell, hogy én viszem a bőrömet a vásárra, mivel én vagyok a főnök. Az őszi idényben hatszor kaptunk ki egy–nullára, elhiheti, ezt nem könnyű feldolgozni. Csak egy példa: Szigetszentmiklóson a hajráig nulla–nullára álltunk. A meccs előtt direkt kértem a játékosaimat, egy emberre készüljünk nagyon, mivel Tóth Mihállyal játszottam együtt, szóltam, ,,gyerekek, jön a rövidre, mert Misi jól fejel”. Mit ad Isten, a nyolcvanötödik percben jön a szöglet, naná, hogy a rövidre. Érkezik Tóth Misi és befejeli... Ha a hat egy–nullás kudarc helyett csak három ikszünk van, lehet, kilencedikként állunk a tabellán.
   – Ha a huszonkilenc bajnoki meccsből ki kellene emelni egyet, amely alatt élmény volt a kispadon ülnie, melyik lenne az?
   – Erre azt mondom, hogy az itthoni, Szigetszentmiklós elleni öt–egyes győzelem. A találkozó után azt említettem a srácoknak, le a kalappal előttük, úgy futballoztak, hogy tanárok voltak. De aztán itt volt a Videoton II. elleni, szintén hazai derbi. A nyolcvanötödik percben még egy–nullára vezetünk, két minutummal később jön az egyenlítés, majd a nyolcvankilencedikben kikapsz. Volt edzőm, Gellei Imre bácsi itt volt, és azt mondta, ,,Petikém, nagyon jó csapatod van!”. Igen, lehet, csak nem a miénk a három pont. Ezt unom, hogy jók vagyunk, és mégsem nyerünk. Remélem, a magunkra szedett rutinnal a nyártól ez változni fog.

   
   forrás:
   http://fociakobon.hu/ms/node/19581
    
4. 
   AMiUtunk

   # 1

   2009.08.26, 22:21

   A klub tájékoztatása szerint az NB III Mátra csoportjában szereplő Ferencváros II. csapata a centerpályán fogadja ellenfeleit. A meccsekre a sajtópáholy alatti szektorokat nyitják meg. Amikor nem lehetséges a centerpályát használni, akkor az Üllői úti edzőpályán játszik a csapat.